SZJG :)
szereplők.: 
(hogy könnyebb legyen elképzelni őket :-] )
<-- (SAJÁT KÉP!!)
Antai Kelemen Ádám (Cortez) :
<-- (SAJÁT KÉP!!)
Pósa Richárd (Ricsi)
K
Bencze Virág (emó)
Nagy Zsolt (zsolti)
Szatmáry Kinga (Kinga)
Rentai Renáta (Reni)
kor: 16
Beszélt nyelv : magyar, francia
Magamról: (Nem publikus adat, hozzáférés korlátozva) Visszakaptam Virágot :), elveszítem Arnoldot :( ... Úgy érzem, az előző félévhez képest mindenki egy kicsit közelebb került hozzám. Talán ő is...
Érdeklődési kör: könyvek, olvasás, színház, fotózás
Klubtagság: Akik utálják Doriánt!!!; Jalapeno; Kedvenc könyvek; Mindhalálig Beatles!; Fotósok
Felmayer Dávid (Dave )
---------------Kata----
----Viki----
----------Bálint ----------
--------Karcsi-----
Flóra (Jacques = Flöra )
--------Peti------
-----Dorián----
Haraszti Róbert (Robi)
Bernáth András:
Zsidák Gábor (Gábor)
Neményi Arnold
Jacques Chatelain (Zsák)
Edina (Dina)
Csontváz Carlos
TAMI
Ivett
Rami
Kor: 16
Beszélt nyelv: francia, magyar
Magamról: ez az iskola est tres bonne!
Érdeklõdési kör: fõzés, barkochba, tévézés
Klubtagság: Paris Je taime; Remi Gaillard;
Jamie Oliver; Kóristák
Matsuda Okitsugu (Macu)
-----Levi---
BALHÉS NÉGYES:D Ricsi,Cortez,Dave ,Zsolti
RICSI + VIRÁG
akikről kilencedikben még senki meg nem tudta volna mondani hogy összejönnek ;)
CORTEZ + RENI
ZSOLTI + KINGA
Robi és Andris a két legjobb haver :D
Arnold és Reni
Ők nincsnek együtt. ! Arnold szerelmi vallomása Mielőtt elment volna a sulból
TANÁROK:
-
Haller - osztályfőnökVladár - rajz, etika, pályaválasztási-óra
-
Gondos - kémia, fizika
-
Tölgyessy - infó
-
Kardos - magyar nyelv és irodalom
-
Monsieur Durand - francia
-
Máday - igazgatóhelyettes
-
Mr. O'Realy - angol
-
Korponay Tanárnő - tesi (lányok)
-
Baranyai Tanárnő - biosz
-
Szekeres Tanárúr - tesi (fiúk)
-
Barka - történelem
-
Farkas - földrajz
NAgyon jó részek !! :D mondjuk mindegyik jóó.. :D
(Máday az igazgató :D imáádják a fiúk ;D xdd )
"Máday rontott ki a suliból, és csípőre tett kézzel nézett körbe.
Jól láttam hogy egy diák repült el az ablak előtt? -kérdezte dühösen
Persze,az új srác volt.Clark Ken! -Bólintott Zsolti
Milyen Kent? -rázta a fejét Máday értetlenül
Mi csak Supermannak hívjuk.Az a beceneve. Alig bír magával órákon.Szünetekben meg az iskola előtt repked. Biztosan őt látta -Magyarázta Ricsi
AZT hiszitek viccesek vagytok?! -Dühöngött Máday,aztán megakadt a tekintete valamin, és azonnal betorzult a feje
- PÓSA! mi van a füledben? Mi az a hatalmas lyuk? Te jó ég, azonnal gyere ide !"
__________________________________________________________________________________________
"Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor... És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt."
___________________________________________________________________________________________
- Ricsi, nincs kedved táncolni? - állt meg előttünk Tamara (9/a).
___________________________________________________________________________________________
"– Reni, tudom, hogy az első nap a gimiben nagyon kemény, emlékszem nekem is az volt. Csak eggyet tudok tanácsolni- nézett apu mélyen a szemembe.- Ne hányd el magad.
-Rendben, nem fogom- biztosítottam azonnal.
-Egy ilyen baki végigkíséri a négy évedet-folytatta apu merengve. Úgy tűnt , mintha valami távoli rossz emlékre gondolna."
xd
___________________________________________________________________________________________
"Zsolti pár perc múlva érkezett, igazán dühösnek tűnt.
– Elhagyom az országot. Még ma – szólt köszönés nélkül.
– Mi történt?
– Tarr Zsófi írt msn-en, hogy örülne, ha elkísérném a holnapi
sulibálra. Van valakinek külföldi kapcsolata? – kérdezett körbe."
___________________________________________________________________________________________
"Cortez üzenete: Átküldöm a két irodalom beadandót, ellenőrizd le pls.
Reni üzenete: Jó, persze, küldd! Mi az a pls?
Cortez üzenete: lol :) Gyúrj rá az angolra! pls = please (kérlek)
Reni üzenete:Köszi! :) De mi az a lol?
Cortez üzenete: :) :) :)"
___________________________________________________________________________________________
"Reni üzenete: Szia, kész vagy a fizikával?
Arnold üzenete: Ezt gondold át még egyszer.
Reni üzenete: Oké. Akkor máshogy. Segítesz a fizikában?"
___________________________________________________________________________________________
"– Anyu, szeretnék mondani valamit – kezdtem némi töprengés után. Anyu, aki lehajolva rámolt a konyhaszekrénybe, egy pillanat alatt felegyenesedett, és lesápadva meredt rám.
– Lógtál az iskolából?
– Dehogy! – vágtam rá a fejemet rázva.
– Rossz társaságba keveredtél? Te jó ég, megzsaroltak?
– Anya! – vágtam közbe élesen, mielőtt még egyre rosszabbra gondolna. – Anyu, csak azt akartam mondani, hogy nem szeretem a majonézt!
– Ó! – tette a szívére a kezét megkönnyebbülten."
___________________________________________________________________________________________
Cortez halványan elmosolyodott, aztán megölelt... A gyomromban hibernálódott lepkék egyszer csak felébredtek és vadul csapkodni kezdtek. Cortez átölelt, közben megsimította a hajam, én pedig a pulcsiját összekönnyezve(!) néztem a távolban fellőtt tűzijátékot.. Aztán olyasmi történt, ami jogosan kerül be életem legvitatottabb, legérthetetlenebb és legdöbbenetesebb eseményei közé. Még mindig nem tudom, hogy volt... Cortez megsimította a hajam, aztán kicsit eltolt magától, hogy lássa az arcom… Fél kezével még mindig átkarolt, és óvatosan maga felé húzott… Megállt, várva, hogy mit szólok a dologhoz, és a szemembe nézett, én hajoltam közelebb hozzá. Megcsókolt!"
___________________________________________________________________________________________
"-Tegyük fel,hogy nincs barátnőd.
-Tegyük - mosolyodott el Cortez.
-Van,akinek lenne nálad esélye?
Éppen egy újabb fotót csináltam, amikor Cortez rám nézett. Illetve pont bele a telefonomba.
-Nincs. Már nincs. - mondta egyszerűen."
___________________________________________________________________________________________
"-Tudod, mit? - túrt bele idegesen a hajába. - Menj a francba! De komolyan - mondta ki kíméletlenül, én pedig elkerekedett szemekkel néztem rá, miközben egy óriási, kövér könnycsepp gördült végig az arcomon."
___________________________________________________________________________________________
"– Emó, hagyjál már. Nem azt kapod karácsonyra – vihogott Ricsi.
– Akkor egy kis zsiráfot? – ugrándozott Virág.
– Honnan szedjek neked kis zsiráfot? Még nagyot se tudok, nemhogy kicsit – fogta a fejét.
– Úúú, akkor tudom – bólintott Virág komolyan, és megigazította a sapkáját.
– Na – mosolygott rá.
– Tuti, hogy azt kapom – titkolózott Virág.
– Így nem szeded ki belőlem – rázta a fejét Ricsi.
– Pedig rájöttem – erősködött tovább. Mindannyian nevetve figyeltük őket, aztán Ricsi átkarolta a
nyakát, és magához húzta, Virág pedig vihogva tovább magyarázott arról, hogy ő bizony rájött az
ajándékára.
___________________________________________________________________________________
"Leültem az íróasztalomhoz, kinyitottam a matekfüzetem, és hirtelen felindulásból írni kezdtem az üres oldalra. Düh, csalódottság, és az elmúlt évek minden sérelme volt az, amit papírra vetettem. Leírtam, hogy szeretem. Hogy szeptember 8-án úgy belezúgtam, hogy azt sem tudtam, hol vagyok. Hogy soha nem tudtam, mit gondol. Hogy végignéztem, ahogyan mindenki rajta lóg. Hogy mit éreztem, amikor Vikivel járt. Hogy mi volt bennem szilveszterkor, amikor megcsókolt, és utána továbbra is Viki volt a barátnője. Leírtam mindent. Az érzéseimet, a kételyeimet, a hibáimat, a hibáit. Kilenc lap lett. Kétoldalas, szóval tizennyolc. Mikor az utolsó sort is befejeztem, megkönnyebbülten dőltem hátra. Így, az én szemszögemből nézve a dolgokat, nem volt annyira drasztikus a hiba, amit elkövettem. Az elmúlt évek történései mellett szinte eltörpült."
_________________________________________________________________________________
"– Ren, tudod, mennyire bírlak – mosolyodott el halványan. – De most tuti, hogy látni sem akar.
– De miért? – értetlenkedtem kínlódva.
– Mert rohadtul átcseszted."
_________________________________________________________________________________
"Aztán hirtelen egy kar ölelte át a derekam, amitől összerándult a gyomrom, és hirtelen megfordultam. Belevesztem a mélykék szempárba, és vadul dobogó szívvel fontam a karom a nyaka köré. Cortez még szorosabban magához húzott, én pedig lehunytam a szemem, és magamba szívva az illatát, a vállába fúrtam a fejem. Így álltunk a terem közepén, aztán a zene hirtelen felgyorsult, és a többi diák ütemre ugrálni kezdett."
_____________________________________________________________________________________
"– Mindig erre vártam – sóhajtotta Zsolti elérzékenyülten, mire ránéztem. – Kingát egy ketrecen belül látni."
____________________________________________________________________________________
"– Tanár úr! – üvöltötte Dave. – Zsoltinak nem kell jegy, ő itt lakik!
A beszólást hangos röhögés kísérte, az ofő pedig mosolyogva csóválta a fejét. Miután beléptünk az állatkertbe, természetesen mindenki mást akart csinálni."
________________________________________________________________________________
"Zsolti beállt a társaságunkba, és kissé szentimentális pillantást vetett az épület felé.
– Hát… végzősök lettünk – mondta már most nosztalgiázva. Kérdőn néztünk össze.
– Még csak tizenegyedikesek vagyunk – törtem össze az álomképét könyörtelenül. Zsolti értetlenül nézett rám, aztán elgondolkozott.
– Ez kész – vihogott Ricsi, amikor Zsolti szitkozódva elismerte, hogy igazam van.
– Mégis hogy gondolhattad, hogy végzősök vagyunk? – kérdeztem hitetlenül.
– Annyit kamuzott nyáron a koráról, hogy mostanra elhitte, hogy elmúlt tizennyolc – magyarázta Ricsi, mire mindenkiből kitört a röhögés."
___________________________________________________________________________________
"Sose hittem volna, hogy egy Kinga szintű lányt érdekelni fogok – vallotta be, és tudtam, Zsolti iszonyat ritka pillanatát kaptam el. Éreztem rajta, hogy a külseje és a népszerűsége ellenére valahol belül még mindig egy dagi srác, aki számára hihetetlen, hogy a Kinga típusú maximalista észreveszi mint fiút. Valahol szörnyen szomorú volt az egész. – Megölelhetlek? – kérdezte mosolyogva.
– Rám férne – vallottam be őszintén. Zsolti röhögve átkarolt (majdnem összeroppantott), aztán szeretetrohamunk végeztével továbbmentünk. Örültem, hogy rend lett a fejében, és büszke voltam magamra, hogy segíthettem neki."
________________________________________________________________________________
"– Szerinted… – kérdezte Ricsi a barátnőjét nézve, miközben egy darab perecet dobott a szájába – mennyi esély van rá, hogy kiszedjük onnan?
– Hát – húztam el a számat.
Virág éppen felemelte a kecskét, és közölte, hogy „márpedig ő ezt most megtartja”.
– Húzós lesz – feleltem végül."
______________________________________________________________________________
"-Anyu? Apu? Valaki? – kiáltottam, de a ház tök sötét volt. Amúgy a „valakit” nem tudom, miért mondtam, mert tuti, hogy ha a valaki visszaszólt volna, akkor szívrohamot kapok."
___________________________________________________________________________________
"– Ne velem szórakozz. Mindent megtettem, hogy megfeleljek neked. Kevés? Jó. Remélem, találsz egy eszelős tekintetű bölcsészt, akivel olyan rohadtul egy hullámhosszon vagy – vágta a fejemhez
megalázóan. – Vagy ha nincs olyan, találj ki magadnak egyet! – tette hozzá, aztán keserűen
mosolyogva elsétált. Pislogás nélkül néztem, ahogy becsukódik az épületbe vezető ajtó, aztán olyan érzésem támadt, mintha ráültek volna a mellkasomra. Lehuppantam a földre, ügyet sem vetve arra, hogy mennyire hideg, a tenyerembe temettem az arcom, és kitört belőlem a zokogás."
___________________________________________________________________________________________
"-Izé. Van ott póni?-pislogott Virág.
-Póni? Hogy jön ide a póni?-csodálkozott Dave.
-Hát, a póni az aranyos. Szeretem a pónikat. Vagy úúú. Szeretnék egy pónit!- nézett Ricsire kérlelően, aki csak sóhajtva bólintott.
-Persze, kapsz egy pónit.- legyintett. Ha Virágon múlna, már lenne kis zsiráfja, kismajma, kisbáránya, és egy halom kis állata. Szerencsére nem rajta múlik. Így a PETA is fellélegezhet. :)"
___________________________________________________________________________________________
"– Minek öltözzek be?- szenvedtem tovább.
– Csak ismersz alapfilmeket.
– Nem igazán – húztam el a számat. -Illetve- csillant fel a szemem- a Jurassic Parkot láttam. Az kult?
– Igazad van, Reni, öltözz dinoszaurusznak- röhögött ki Cortez, mire rádöbbentem, ez valóban nem túl jó ötlet. De csak tudtam mondani egy kultfilmet. :)"
___________________________________________________________________________________________
"Te voltál, Cortez? - kapta a fejét felénk, mert Cortez felállt, és elsétált mellettem.
– Nem, de kidobom a rágóm.
– Azonnal köpd ki! – rikácsolta Farkas kissé hisztérikusan.
– Innen, vagy odamehetek? – torpant meg Cortez."
___________________________________________________________________________________________
"- Azt hiszem, kész vagyok- emeltem fel a füzetem.
- Mutasd – vette át Cortez, aztán átfutotta a sorokat, és bólintva rám nézett. – Holnap megírom a dogádat.
- Ne máár. Annyira rossz?
- Sokat gondolkoztam…
- Hogy jó-e a válasz?
- Hogy milyen nyelven írtad – röhögött fel, én meg lesütött szemmel elnevettem magam. Ez van."
______________________________________________________________________________________
"– Reménytelen – nézett rám Cortez, és a szeme sarkában ott bujkált a mosoly.
– Nem, nem. Belejövök. Kocsit váltok – erősködtem.
– Oké, mutatom, mik vannak – biccentett.
– Azt, azt kérem – mutattam a képernyőre, mire Cortez megállt a menüben, és röhögve megrázta a fejét.
– Az egy busz."
___________________________________________________________________________________________
"Cortez következett, forgatta a számkombinációt, aztán kinyitotta az ajtaját. A szekrényajtajára semmi nem volt ragasztva (nem is feltételeztem róla), belül pedig a tesicucca és a gitártokja volt.
– Abban mi van? – mutatott Máday a szekrényben lévő tokra. Cortez behajolt érte, kivette, és az ig. helyettesre nézett.
– Nem tudom, hogy mondjam el, hogy elkerüljem a döbbenetet – kezdte, és óvatosan lehúzta a cipzárt. – Ebben a gitártokban… – folytatta, és a hatás kedvéért kissé lassabban nyitotta ki. Máday összehúzott szemmel, afféle „most megvagy!” nézéssel figyelte az eseményeket. – Senki ne ijedjen meg – figyelmeztetett minket Cortez –, de ebben egy gitár van – mondta ki, és felnyitotta a tokot. Mindenkiből kitört a nevetés, Máday pedig idegesen megrázta a fejét."
___________________________________________________________________________________________
"– Rentai, megtudhatnám, hogy mi a probléma és hol van a felszerel… – kezdte Vladár a várva várt oltást, amikor… Amikor fülsiketítő csengetés vágott a szavába, mire mindenki felkapta a fejét.
– Tűűűűz van! Futáááás- pattant fel Zsolti, és nagyon úgy tűnt, akciófilmben érzi magát, még a széke is felborult a lendülettől.
– Nagy Zsolt, azonnal állj meg! – kiáltott rá Vladár idegesen, de addigra Zsolti már feltépte az ajtót, és kiordított a folyosóra, hogy „ Nincs elég mentőcsónak!!!! ” . Aztán kironhant."
___________________________________________________________________________________________
"-Tervezel valamit aznapra? – kérdeztem hirtelen, amikor már a sulinál voltunk.
-Nem különösebben – vonta meg a vállát. – Csak két dolgot szeretnék.
-Mit? – néztem felé kérdőn.
-Hogy ne legyen semmi felhajtás. És hogy velem legyél."
___________________________________________________________________________________________
"Antai-Kelemen, csukd be az ablakot. Anélkül, hogy kárt tennél magadban. Menni fog?-nézett gúnyosan Cortezre, aki unottan felállt, és kérdően a tanárra nézett.
-Kívülről vagy belülről?"
_______________________________________________________________________________________
"– Mi van itt? A szemben lévő teremben a saját hangomat sem hallom!
– Tessék hangosabban beszélni! – tanácsolta Zsolti, és a beszólását óriási röhögés kísérte.
– Hol van a szaktanár? – forgatta a fejét Farkas.
– Ott – mutatott a tanári asztal felé Andris.
– Hol? – kérdezte furán a tanárnő.
– Ott ül – kontrázott Robi.
– Ne szórakozzatok velem. Kivel van órátok?
– Az új tanárral. Láthatatlan Béla, de mi csak Láthatatlan tanár úrnak szólítjuk. És ott ül az asztalnál – erősködött Andris.
– Bernáth, ez nem vicces.
– Tanárnő, óránk van, ne tessék zavarni – kurjantotta Zsolti.
– Mondja már meg valaki, hogy kivel lenne órátok! Hol egy értelmes diák? Kinga! – állapodott meg a tekintete.
– Monsieur Durand nem jött órára – húzta ki magát Kinga.
– Akkor menj a tanáriba, és szólj. Addig egy hangot se!
– Ne tessék aggódni, Láthatatlan Béla bá' figyel ránk – intett Ricsi.
– Az agyamra mentek – sóhajtott fáradtan Farkas, és nyitva hagyva az ajtónkat, kiment."
____________________________________________________________________________________
"-"S kis szobába toppanék, röpült felém anyám…"
- Kinyitom az ablakot, hadd repüljön tovább.-vágta rá Zsolti."
_________________________________________________________________________________
"– Akkor lássuk, Ricsi mit szeretne elérni az életben -emelte fel a lapot, majd összeráncolt szemöldökkel nézett le rá. – Szeretném megnyalni a könyökömet – olvasta fel Haller. – Ezt hogy érted?
– Eddig nem sikerült – vonogatta a vállát Ricsi.
– Mi? – kérdezte Dave.
– Próbáld meg – vihogott, mire szinte mindenki megpróbálta. Valóban senkinek sem sikerült.
– Nekem majdnem – erőlködött Macu.
– A majdnem nem elég – rázta a fejét Ricsi.
– Na jó, mindenki fejezze be. Jacques, hagyd abba! – szólt rá az ofő. Jacques leengedte a karját, aztán nagyjából helyre állt a rend. – A következő. Virág. Virág azt szeretné elérni az életben, hogy legyen egy saját zsiráfja.
– Ennél ostobább dolgot még nem hallottam – csapott a homlokára Kinga.
– Miért? Gondolj bele! Egy saját zsiri!
– Hol lakna? – kérdezte Dave.
– Nálam. De lenne a tetőn egy lyuk, hogy kinézhessen.
– Zsiráfszag, és még be is áztok. Óriási – forgatta a szemét Kinga unottan.
– Hallod, ti összeilletek – töprengett Macu, Ricsiék felé nézve. – Az egyik zsiráfot akar, a másik meg megnyalni a könyökét."
____________________________________________________________________________
"– Nincs háttérképed – jegyeztem meg, és magamban azonnal meg is bántam.
– Sosincs – vonta meg a vállát.
– Volt, hogy volt – vágtam rá, mert ezt viszont nem tudtam lenyelni.
– Azt nem én állítottam be.
(…)
– Hívj fel.
– Mármint hívjalak fel? Most?
– Igen.
– Jó – vontam meg a vállam, és benyomtam a hívás gombot.
Cortez végig engem nézett, a telefonjára rá sem pillantott, csak az arcomra figyelt, miközben a szeme sarkában összefutottak a nevetőráncok. A BlackBerryje rezegni kezdett (mindig némára van állítva), a kijelzőn pedig megjelent a nevem , és fölötte egy kép. Lélegzet-visszafojtva meredtem a fotóra. Együtt vagyunk rajta. December 20-án. A suli udvarán. Dave készítette rólunk. Akkor csókolt meg hivatalosan először (a nem hivatalosról nincs kép). Ez a fotó nekem is megvan. És ezek szerint neki is.
– Nincs jelentősége, hogy van-e háttérképem – mondta, amikor kinyomta a saját telefonját."
_______________________________________________________________________________
"– Rendben. Naa – váltottam vissza – , tuti, hogy van valami ciki sztorid.
– Neked? – kérdezett rá hirtelen.
– Beatlest hallgatok, olvasókörre járok, és szeretnk iskolaelső lenni. Soroljam még? – nevettem el magam.
– Nem, ez elég – röhögött fel.
– Te jössz – néztem rá. Cortez csendben gondolkodott, aztán megvonta a vállát.
– Jó, van egy.
– Na végre! – sóhajtottam hálásan, remélve, hogy Corteznek is van egy LL (Lőjetek Le!) szituja, és végre rajta is nevethetnénk.
– Életem összes kosarát tőled kaptam, úgy, hogy a feléről még csak nem is tudsz – nézett a szemembe, mire annyira ledöbbentem, hogy levegőt is elfelejtettem venni."
_________________________________________________________________________________
"Reni üzente: Virág a legjobb barátom, és csak annyi, hogy soha nem kívánhatnék neki jobb barátot nálad. És ezt komolyan mondom.
Reni üzente: Itt vagy?
Reni üzente: Hahó. Ricsi?
Ricsi üzente: Itt. Csak Zokogok. Ez annyira szép.
Reni üzente: Hülye!
Ricsi üzente: Jól van már. Értem. Kösz. Meg minden. Tudod, hogy imádom Emót.
Reni üzente: Tudom.
Ricsi üzente: Csak ne akarna kis zsiráfot, *****us."
______________________________________________________________________________________
"– Reni, ugye nem gondolod komolyan, hogy el kell kéredzkedned? – kérdezte Arnold, egyáltalán nem normálisan.
– Mi? – kaptam oda a fejem. – Nem, dehogy, csak megbeszéltük. Mármint. Csak mondtam. Hogy tudja. Vagyis – makogtam összevissza, mert szerettem volna elkerülni, hogy erre Cortez válaszoljon. Nem sikerült.
– Mi a probléma? – kérdezte Cortez.
– Talán arról is számoljak be, hogy hová tervezünk menni, miután Párizsból jöttem ide csak azért, hogy Renit felköszönthessem a születésnapján? Esetleg szeretnél látni egy programfüzetet, hogy követni tudd, éppen merre járunk és miről beszélgetünk? Van egy enyhe birtoklási problémád, nemde? – kérdezte Arnold gúnyos mosollyal.
– Te birtoklási problémának hívod – biccentett Cortez. – Én úgy mondanám, „tudni akarom, hová viszi a seggfej a barátnőmet” – mondta, én pedig lesütöttem a szemem. Te jó ég!
– Kultúrált vagy, mint mindig – mondta Arnold tettetett elismeréssel.
– Zavarsz, mint mindig – vágta rá Cortez gondolkodás nélkül."
" Dave, jól látom, hogy az üdvözlőkép te vagy? - kérdeztem.
- Ja, csak átmásoltam a sajátomról. Nekem is az, te lecserélheted.
- Nem vagy kissé egocentrikus, önimádó - kérdezte Arnold, a vállára dobva a katonai táskáját -, enyhe exhibicionizmussal fűszerezve?
- Egészségedre - bólintott Dave, mire Arnold megrázta a fejét. "
________________________________________________________________________________________
"…Jacques a Zsoltitól kapott, feliratos pólóban (Szeretnél befogadni egy kedves francia srácot? Nem beszél, szobatiszta. Hívd ezt a számot…) ücsörgött …"
